2014. január 5. vasárnap

KI JÁR A PESTI ÉJSZAKÁBAN

Lassan tíz éve koptatom az éjszakát, de még mindig gyakrabban heti háromszor, mint nem. Túl sokat dolgozom, és zsenge húszasaink ellenére minden egyes barátnőm együtt él valakivel, így teljes a lefedettség, amikor pedig ráérnék, akkor márpedig rock’n'roll idő van.

A pesti és budai éjszaka minden szegletét körbeturnéztuk már, nem sok újat tudnának mutatni. Nem mintha ez valamiféle skill lenne, vagy egyáltalán említésre méltó, egyszerűen így van. Manapság megmaradok az ötödik vonzáskörzetében kialakított, egyszerű referenciával ‘sznob’-ként aposztrofált Gozsdu-Bazilika-Széchenyi tér háromszögénél, nem csak mert az egyik sarkán lakom, hanem mert szeretem ha a nevemen szólítanak, és tudják mit iszom.  A sallangos bevezetés csak a némi öniróniával átitatott könnyed elemzésemet hivatott pozicionálni, ugyanis a koncepció instant megkövezésére való hajlam ellenére most bizony kemény sztereotipizálás következik. Pesti fiatalság és bolondság, ahogy én tapasztaltam.

A HANGOS LÁNY: Mindig minden szórakozóhelyen van legalább egy olyan lány, aki beépített megafonra itta magát. Vagy iszonyatos fejhangon visít, és WOOOOO-zik, vagy mély hangon bődül, ledobja a szegecses táskáját a pultra, odacsapkodja a shotos poharakat, és bárkivel megtalálja a közös hangot fél perc alatt, hiszen úgysem hallja/érdekli amit mond. A barátnőit már rég elhagyta, vagy ők hagyták ott valahol szándékosan, de nem igazán zavarja.

AZ ÖREG KÜLFÖLDIEK: A falrepedésekbe bújva kortyolgatják lassan a felső polcos töményet, amíg le nem ittasodnak a 18 és 25 közötti csibék, utána kinyújtóztatva negyvenes tagjaikat, ötmilliós órájukat, és legalább egy bárki számára nyilvánvaló márkajelzést, odatámaszkodnak egy teli pulthoz, és kacsintva kérdezik, hogy ‘What do you drink?’. Itt élnek, tudják mitől nyílik a láb, hajnali kettő után még nyers gyémántokat is ajánlgatnak, a fejfájás úgyis később múlik, mint az emlékek.

A FELJÖTTEM-VIDÉKRŐL: (Tökre no offence.) A haverommal beugrottunk megnézni a pesti éjszakát fazonokat baromi egyszerű kiszúrni. Első körben lebegős, regular cut ingben vannak, sört isznak üvegből, és rohadtul nem érzik mennyire kell komolyan venni a fővárosi arroganciát. Irigylésre méltóan barátságosak addig a pontig, amíg nem érzik öntudatuk bármilyen behaluzott csorbulását. Csak lazán, és kérjetek egy vodka-szódát, na.

A TELEPORT: Nem mindenki félig vámpír, van akinek kevés tapasztalata van a saját alkoholtoleranciájáról. Főleg ha az ember szülinapos, vagy underage. Éjfél és egy körül pontozódnak ki az utcasarokra hányók, vagy a teleportra ivók, aki fél kettőig kibírta, az már tiszteletbeli akár reggel hatig.

A SZÁJBÓL-SZÁJBA: Kéz a kézben érkeznek, megbeszélik meddig maradnak, mit és mennyit isznak, és szájból szájba töltik az éjszakát. Andalognak a legnagyobb bass dropra is a táncparketten, és szerelmetes pillantásokat cserélnek. A B. verzió a nem olyan friss szerelem, ahol életük párját nádpálcával fenyegetik, ha tüzet mer kérni egy ellenkező neműtől. Esetleg diszkrétebben kezelve csak fejcsóválás, ciccegés, és a jól idomított kedves máris kelet felé tolja a tömeget, nehogy teljesen véletlenül egy mutatós vadidegennel összeakadjon a tekintete, miközben inni kér a pultnál.

A KI-SE-TESZEM-A-LÁBAM-A-VIPBŐL: ‘Pfff, ki a franc megy olyan helyre, ahol sorba kell állnia?’ – A self-made VIP, aki hosszú hónapok kapcsolatai és seggnyalása árán kaparta ki magának a ‘felírást’, de utána teljes öntudatával nekifeszült. Ő ott valaki, ő ott ragyog. Nincs asztal, nincs Grey Goose vödörben, csak a korláton belül lépegetés, és a tömeg büszke fürkészése. Igen haver, ez már valami!

A TELJES ZAVAR: A totálisan clueless lányok a sarokban. Átlátszó nejlonharisnya, Bershka cipő, fősulis első év, és teljes zavar az arcukon. Fogalmuk sincs mit kéne csinálni, mit illik inni, hogy kell viselkedni, vagy egyáltalán… miért is jó ide járni? Kihúzzák egyig, aztán olyan észrevétlenül távoznak, ahogy megérkeztek.

A SOR VÉGE: Számomra a homályzóna, azok a fanatikusok, akik képesek farkasordító mínuszokban, hóban vagy esőben, hajnalban 1,5-2 órát egy helyben állni, hogy bejuthassanak egy olyan helyre, ahol többnyire halál szar a buli, vagy amúgy is háromnegyed házon van, csak úgy kell csinálni, mintha az igény túlhaladná a kapacitást. Egyébként lehet korán érkezni, vagy el sem menni, és beülni egy jó kis kocsmába. Tényleg nem értem.

A MÁSODIK GENERÁCIÓS MILLIOMOSOK: Papa was a Rolling Stone, szóval én Moet Chandont locsolgatok az emberekre, csak úgy viccből. Áthatolhatatlan szorosan klikkesedő, komoly férfiaknak tűnő csoport, serény entrepreneurök, apánál alibi irodisták, világutazók, vagy semmirekellők, akik mindig mindenhol ott vannak, ami számít. Húszasával rendelik a kamikaze shotokat, és felragyog az arcuk, ha a pult támasztása közben a zónába ér egy elvtárs. Csak körön belül párosodnak, ha nem vagy minimum 9/10, akkor több mint valószínű, hogy előbb sétálnak át rajtad, mint hogy észrevegyék hogy szemkontaktusba szeretnél lépni velük.

A MILFEK: A teljesen megmagyarázhatatlan, és hangos röhögésre késztető ötvenesek tejfelszőke póthajjal, a kilencvenes évekből maradt szájkontúr tetoválással, és kipakolt 90DD-vel, akiknél kevesebben veszik magukat komolyan az éjszakában. Végül is túl sok önirónia nem fér bele, ha az ember huszonévesekkel konkurenciaharcol. Meg valahogy a face controlon is át kell jutni…

A MŰVÉSZEK: Zenészek, grafikusok, dídzsék, teljesen megvetéssel kezelik az általános sznobizmus és konzumerizmus éjjeli felségterületét, sandán körülpillantgatva, hogy nehogy valami státuszban levő ismerős meglássa őket. Mindig leszögezik, hogy ők soha nem járnak ilyen helyekre, és hogy ‘nehogymá’.

A HÖLGYEK: A 28 és 35 közötti irodistalányok, a szokásos ‘hétvégi’ uniformisban. Farmer, térdig érő csizma, csillogó felső, és blézer. Végre kiszabadultak a 9-től 5-ig bódító öleléséből, és elindulnak bort szürcsölgetve, röhögcsélve az este meghódításának. Idealizált életük párja valószínűleg a távolmaradásával tüntet, de kit érdekel, amíg a táncparketten kis körben állva lehet rázni a rádiós slágerekre?

A LEPATTANÓVADÁSZOK: A Walking Dead statisztáit megszégyenítve sántikálnak körbe hajnali öt körül a szórakozóhelyen, és minden verbális képességüket bevetik, hogy az amúgy teljesen mindegy milyen külsővel rendelkező maradékból összevakarjanak egy hölgyet aki hazamegy velük. A ‘kellkokó’ náluk azt jelenti, hogy ‘helló’. Többnyire teljesen felesleges az erőlködés ettől függetlenül, nem nagyon tudnának már mit kezdeni otthon ilyesmi szituációban.

A BEYONCÉ: Van az aki a saját esküvőjére nem készül annyit, mint ő egy szombat estére. Tökéletes műszempilla, három emeletes platform, műszőrme kabát, elöl/hátul/mindenhol kivágott mini, csillogó bizsuk, és biggyesztett ajkak. Nagyon nagyon fontos tudni, hogy ő NEM OLYAN lány, a látszat ellenére. Sőt, ki is kéri magának, meg azt is, ha olyasvalaki próbálja meg felszedni, aki nem üti meg a szintet. Ő csak igényes, szeret kiöltözni, és jól érezni magát. Meg néha, amikor senki nem látja… felpróbálni a bartendert. Legközelebb legalább ingyen lesz a koktél.

A KÜLFÖLDI FIÚK: Akiknek abszolút fogalmuk sincs hogy keveredtek erre a helyre, de mivel mindenki legendákat zeng a pesti éjszakákról, ezért zsebre vágják a reptéren kapott térképet, és sorban kikérnek minden drága italt. Otthon egy sör ennyi, há. Szoros emberfogásban szélednek szét, és nagyon vigyáznak egymásra a legszégyenteljesebb állapotban is. És mivel külföldiek, ezért majdnem teljesen valószínű, hogy lesz kivel megosztani az emeletes ágyat… vagy a Four Seasonst.

A TÜKRÖM-TÜKRÖM: A kabarétréfa hanghordozással kommunikáló lánybanda, akik a fél estét a mosdó tükrén csüngve töltik, megigazítva az egy korty szívószálas gin tonic miatt elcsúszott szájfényt, bicsingelve mindenkiről, aki épp nem tartózkodik a helyiségben. Bérelt helyük a tükör, így nem ajánlatos elmozdítani őket akkor sem, ha a húsz méteres sor harminc lánya könyököl a vesédbe, hogy mozdulj előrébb.

A NAH-AH LÁNYOK: Az ezüstkanál, Chanel Flap és a YSL Tribute cipő története. Jetsetterek, primadonnák, és fashionisták, akik csivitelve hatolnak át minden előttük szublimáló korláton, és akik három pohár bortól már kipirulva esnek egymás nyakába, és készítik a fogpasztamosolyú selfie-ket.

A HÉTVÉGI SÖRÖZŐK: Családapák, informatikusok, otthonülők, akik félévente egyszer lépnek ki a kényelmes lakásból, hogy bedobjanak pár sört a haverokkal. Baromi eredeti vicceket tudnak mesélni, és tényleg azt hiszik, hogy mivel ők minden tét nélkül kezdenek el hölgyekkel beszélgetni, ezért fent említetteknek végig is kell hallgatni a Jani tavalyi legénybúcsúja-féle sztorikat.

A BERAGADT: Lassan 10 éve koptatja az éjszakát. Már halálosan unja, de azt hiszi, az a menő, ha valaki a hét minél több napját tölti szórakozóhelyen, ezért rendületlenül folytatja. Indulás előtt körbekuncsorogja barátnőit, hogy valamelyik elkísérje. A barátnők ugyan szívesebben kufircolnának a párjukkal, de két három hetente kell egy kis charity-kíséret a singli párkeresőnek. Az évek alatt kiharcolta, hogy ne kelljen sorba állnia a belépésnél, ezért a nap fénypontja, amikor lesajnáló pillantással ellibeghet a sor mellett. Az itallapot már álmából felébresztve is fújja. Mindig csak a legtrendibb vagy a legkimondhatatlanabb nevű koktélt rendeli. Ilyenkor a pultost jó hangosan a keresztnevén szólítja.
Fő szórakozása, hogy távol lévő barátnőit illetve a jelenlévő idegeneket kibeszéli. Ez kell a lelkének, egyfajta felsőbbrendűségi érzést biztosít neki.

Óriás respect a forrásnak, köszönjük Stylemagazin!

 

Rendelj
inkább
telefonon,
hogy
biztosra menj! ;-)

36 20 / 353 17 07

Vissza az oldalra

Szeszesitalaink fogyasztását
18 éven aluliak számára
nem ajánljuk!

Elmúltam 18 éves

Vásárolj ingyen, add meg az email címed és
nyerd vissza a rendelésed összegét!