2012. július 26. csütörtök

FELELŐSSÉGTELJES ALKOHOLFOGYASZTÁS ANNO

Életünket behálózzák a megelőző, tiltó kampányok, amelyek a mértékletes fogyasztást vagy az absztinenciát hirdetik a médián keresztül. Ezeknek a története messzire nyúlik az időben.

„A drogellenes kampányok a Copsszal [rendőröket munkában bemutató realityshow – A Szerk.] együtt megtanítottak arra, hogy a drogfüggőség, ha elég komoly, bejuttathatja az embert az országos televíziókba” – üti fel az öt leggyengébb drogellenes reklámot bemutató cikkét az amerikai Cracked.com újságírója. Az egyikben üres medencébe ugrik egy fiatal lány, a másikon Rachel Leigh Cook tűzhely, serpenyő és egy sercegő tojás segítségével példázza, mi történik az agyunkkal, ha heroint használunk. Azonban nem magát a megelőző törekvést gúnyolja ki az író, hanem azt a naiv módot, ahogyan az amerikai kormányzat, illetve a civil szervezetek egy része hozzááll a kábítószer-fogyasztás okozta problémához. Amint azt később látni fogjuk, az állami félretájékoztatás eredete az első világháború utánra tehető, míg a keresztény civil szervezetek már az 1860-as évektől erősen támadták a szeszfőzőket – szemükben ezek az emberek a kor drogkereskedői voltak.

Az Európai Unió rendkívül nagy hangsúlyt fektet a fiatalkori megelőzésre, legyen az drog, alkohol, cigaretta vagy nemi betegségek. Intenzív kampányokkal próbálják felvilágosítani őket a várható veszélyekre, életképekkel mutatják be a felelőtlen viselkedést. Az Egyesült Államokban manapság a kristályos metamfetamin elleni kampány, a Thomas M. Siebel üzletember által 2005-ben indított Meth Project az egyik legnagyobb volumenű kezdeményezés, amely egyébként radikális mivolta miatt rengeteg internetes mém alapjául is szolgált.

Magyarországon több szervezet is foglalkozik megelőző kampányokkal. Hivatalosan az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozó Nemzeti Drogmegelőzési Iroda foglalkozik szakmailag a témával, legutóbbi kampányuk a dizájnerdrogok veszélyeiről szólt. Intenzív (drog- és alkohol-) megelőző és ártalomcsökkentő kampányokat folytat a Kék Pont – mondta el Barna Erika, a civilszervezet kommunikációs igazgatója. A szervezet csinálta 2008-ban a Droglátó kampányt, és ők hirdették meg a Mértékletesség Évét is. A Társaság a Szabadságjogokért főként társadalmi célú reklámokkal hívja fel a figyelmet a törvényi keretek fonákságára. Tavalyi kampányukban például különböző nemzetiségű drogbárók köszönik meg az ENSZ-nek, hogy már ötven éve teljes tiltás alá helyezik a kábítószereket, mert így hatalmas összegeket kereshetnek a csempészet révén. Sok panasz éri a szcientológia egyház drogmegelőző kampányait, ugyanis a vádak szerint teljesen tudománytalanok és kártékonyak, viszont a jelek szerint a legnagyobb büdzsével dolgoznak – mondta el egy névtelenséget kérő, a területen dolgozó szakember. Szerinte a szakmai szervezetek nem is tartják velük a kapcsolatot.

Egy fecskendőnyi fű

A kábítószerekkel szembeni erősödő ellenállás a 19. század közepe-vége felé alakult ki, részben (például az Egyesült Államokban) a drogoknak a kisebbségekkel való tudati összekapcsolása révén, részben pedig azért, mert a természetes kábítószereket ekkor kezdték el a gyógyszergyárak sokkal erősebb formában szintetizálni, írja David F. Musto Ópium, kokain és marihuána az amerikai történelemben című, 1991-es cikkében, amely a Scientific Americanben jelent meg.

Az ópium például rendkívül elterjedt roboráló (gyógyhatású, kedélyjavító) készítménynek számított a korban, a belőle készített morfium pedig hosszú évtizedekig roppant népszerű volt az orvosok körében. A morfium szintetizált változatát, a heroint a Bayer gyógyszercég dobta piacra 1898-ban (egy évvel az aszpirin előtt), és a kezdetekben annyira ártalmatlannak ítélték a mellékhatásait, hogy köhögés elleni szerként is árusították.

A drogokat gyakran összekapcsolták – meglehetősen rasszista módon – egyes etnikumokkal az Egyesült Államokban, így a 19. században az ópium a kínaiak, az 1910-20-as években a kokain a feketék, míg a marihuána a 20-as évektől kezdve a mexikóiak kábítószerének számított. Ezt a képet a kormányzat az első világháború után szándékosan erősítette, ugyanis a bódító szerekkel szembeni erős fellépés ekkorra datálódik. Musto szerint a hiteles tájékoztatást ekkor váltotta fel a rémhírterjesztés (túlzás) és az elégtelen felvilágosítás egyvelege. Írások jelentek meg a felelőtlen, morfiumfüggő orvosokról, drog hatása alatt álló, állati módon viselkedő feketékről, kínaiakról. Az iskolában, újságokban a legváltozatosabb formákban terjesztették az alaptalan, semmilyen próbát ki nem álló „tényeket”, amely a marihuána megítélésére volt leginkább negatív hatással. Egy korabeli hirdetésen például jól látszik, ahogy a férfi fecskendővel adja be a hölgynek a kannabiszt, felül pedig az a felirat olvasható, hogy ha kitesszük magunkat a drognak, csak szégyen, borzalmak és kétségbeesés lesz az osztályrészünk.

A plakát szemléletesen példázza azt a dezinformációs gyakorlatot, hogy egy kábítószert egy másik, sokkal erősebb szer hatásaival ruháznak fel a megfélemlítés elősegítésére. Hasonló célokat szolgált a Tell Your Children, azaz Mondd el a gyerekeidnek! (időnként Reefer Madness) című, 1936-os oktatófilm, amelyben az összes, azóta megmosolyogtatóvá degradálódott sztereotípia felsorakozik. Musto szerint a szándékos félretájékoztatás ahhoz vezet, hogy a társadalom egy idő után elveszti objektív tudását egy adott témában, és védtelenné válik a propagandával szemben.

Szesztilalom

A 19. században ugyan több, köztük jónéhány vallásos társulat is fellépett az alkoholtartalmú italok árusítása ellen az Egyesült Államokban, a prohibíció mégis a 20. század eleji keresztény-feminista mozgalmakban találta meg legerősebb szövetségesét. Jó példa erre a híres fotó, amely egy tucat morcos asszonyt ábrázol, a felirat pedig arról tanúskodik, hogy őket bizony olyan ember nem csókolhatja meg, aki előtte italozott. A nőszervezetek kampányaik során legfőképp a családon belüli erőszakot, illetve a családok széthullását rótták a túlzott alkoholfogyasztás számlájára.

Az 1893-ban alakult Anti-Saloon League (Szalonellenes Liga), amely egyébként főleg a döntéshozókra próbált hatást gyakorolni, és erős támogatást kapott az amerikai protestáns egyházaktól, kampányai során sokszor használta fel Frank Beard keresztény karikaturista rajzait – derül ki az Ohiói Egyetem történelem tanszékének prohibícióról szóló anyagait böngészve. Amint az a képen is látszik, a középpontban az elnyűtt munkások pénzére ácsingózó, zsíros bajszú, kövér, aranygyűrűs kocsmáros van, akit John Doughnak hívnak. Ez egy szójáték, ugyanis a kiejtésre hasonló John Doe az azonosítatlan embereket jelöli, a „dough” ugyanakkor az amerikai szlengben lóvét, „gubát” jelent.

Beard egy másik rajzán az antialkoholistát neveti ki épp egy kocsmáros és – a háttérben – egy sörfőző és egy szeszpárló mágnás. A kép alatt az szerepel, hogy „A buborékoknál több szükséges”, a földön pedig szavazókövek vannak egy rakáson, ezzel jelezve, hogy a prohibíció ügye a parlagon hever.

Az Egyesült Államokban végül 1919-ben tiltották be az alkohol értékesítését és fogyasztását, a törvény egészen 1933-ig volt érvényben. A tiltás, mint láttuk, tagadhatatlanul nemes szándékból eredt, a valóságban azonban az amerikai maffia ennek köszönhette első felvirágzását, a szervezett bűnözés megszilárdulását, így a szövetségi kormány közvetve ennek hatására volt kénytelen felállítani nyomozóirodáját, az FBI-t.

Az iparosodó és szocialista országok

Az ipari forradalom robbanása után a 19. század végén, 20. század elején kezdték el felhívni a gyártulajdonosok, üzemvezetők az ipari munkások figyelmét arra, hogy ittas állapotban nem szabad dolgozni, ugyanis a korabeli baleseti statisztikák szerint az alkoholos befolyásoltság volt az egyik legtöbb halálesetet kiváltó ok. Rengeteg plakát hirdette a halálos veszélyeket, kezdve azzal a gyakorlati tanáccsal, hogy nem szabad a denaturált szeszt, illetve a halált okozó metil-alkoholt meginni, amint ezt ez a lengyel plakát is hirdeti, egészen az alkohol általános romboló hatásáig.

A csepeli Weiss Manfréd Acélművek által 1940 környékén kiadott baleseti rendszabályok gyűjteménye tanúskodik arról, hogy az üzem igazgatója az 1930-40-es években rendkívül komolyan vette a munkások edukációját. Plakátokon, a művezetők segítségével, vagy éppen személyesen propagálta az italozás alternatíváit, például a sportolást: „Nem mindegy, hogy a munkás hol és merre jár, ha lecsengetés után a gyárat elhagyja (…) Sportot űző emberek rendesen tartózkodnak az alkohol és nikotin élvezetétől”.

A Szovjetunióban már az első világháború alatt bevezették a 20 százaléknál magasabb alkoholtartalmú italok tilalmát, ami 1926-ig érvényben is volt, de az első nagyobb kampány csak 1958-ban indult. A Vlagyimir Skolnyikov, a Max Planck Intézet Demográfiai Központjának kutatója által 1994-ben írt tanulmányból (Az alkoholellenes kampány és az orosz halandóság változásai) kiderül, az állampárt alkoholhoz való hozzáállása kettős természetű volt, ugyanis bár a túlzott fogyasztás rengeteg balesethez és csökkent ipari termelékenységhez vezetett, az állam gyors és egyszerű bevételi forrásra talált a szeszes italokban. A legismertebb alkoholszabályozási időszakot 1985-ben hirdette meg Mihail Gorbacsov, a szovjet kommunista párt főtitkára, amely Skolnyikov szerint az első, valóban tömegkampánynak nevezhető kezdeményezés volt. A kampány során azonban a szabályozó intézkedések voltak túlsúlyban, megpróbálták letörni a háztáji szeszfőzést, csökkentették az árusítóhelyek számát és emelték az árakat. Mindez azonban még a masszív propaganda ellenére is szinte hatástalan maradt (egyedül a várható élettartam nőtt három évet), az oroszok nem osztották és nem is szívelték a kampány célkitűzéseit, sőt az otthon főzött szesz arányának radikális emelkedése miatt az alkoholfogyasztás tovább emelkedett 1985-höz képest.

Az alkoholfogyasztás növekedésének trendje azonban nemcsak a Szovjetunióra volt igaz abban a korban. Valuch Tibor társadalomtörténésznek a szocialista Magyarországról írott könyvében olvasható, hogy míg az egy főre jutó tiszta alkohol 1951-ben még csak 1 liter volt, 1989-ben már 11,3 liter, ami több mint 1000 százalékos növekedést jelent. Az okokat Valuch az elnyomó államhatalommal szembeni ellenállásban, a hagyományos társadalmi szerkezet felbomlásában és az élethelyzet kilátástalanságában látja, ezzel szemben a fogyasztás csökkentését propagáló plakátok, kis kampányok, figyelemfelhívások tehetetlenek voltak.

Fülöp István

Forrás

 

Rendelj
inkább
telefonon,
hogy
biztosra menj! ;-)

36 20 / 353 17 07

Vissza az oldalra

Szeszesitalaink fogyasztását
18 éven aluliak számára
nem ajánljuk!

Elmúltam 18 éves

Vásárolj ingyen, add meg az email címed és
nyerd vissza a rendelésed összegét!